Paramed Holisztikus Műhely

Azután fárasztott a sok hazug, cifra szó,
Rájöttem "kovácsnak", s nem ötvösnek lenni jó!
Így hát e műhelyke lágy ölén leledzem,
Hol sistergő egomat öntudattá edzem.

Kern Antal


Szeptemberi gondolatok

Alighanem mindenki emlékszik első iskolai napjára. Ma is látom azt a hatéves, fakó szőke hajú kisfiút, aki ott ácsorog egy külvárosi iskola poros udvarán. Sok idegen gyerek és zsibongás. Anyám felém intett távozóban. Féltem, hogy ez fog történni.
Hosszú távú emlékképeinkben az a különös és fontos, hogy kívülről látjuk benne önmagunkat. Különösen áll ez gyermekkori emlékképeinkre.
Rövid távú, pillanatnyi élményeink viszont kicsivel szemünk mögött és a két fülünk között képződik. A rövid távú szemlélet egyéni és szubjektív, míg a hosszú távú szemlélet a külső térben, egy ideális megfigyelő irányából jön létre.
A hosszú távú objektív szemlélet számára befejezettnek tűnik a személyiség is, a világ is.
A szubjektív, rövid távú szemlélet számára azonban a világ is és a személyiség is kiteljesületlen: arra vár, hogy tetteinkkel egyre jobban tökéletesítsük!
Ez azon pillanatok egyike, amikor személyiségünk sarkig kitárt kapuján begördölünk tudatosságunk birodalmába.
Minden alkalommal amikor így gondolkodunk rájöhetünk, hogy a Tiszta Gondolkodás nem intelligencia kérdése (az intelligenciát könnyű megszerezni) hanem Bátorságé. Mer-Ő bátorságé, amely sikeresen megküzd a félelemmel és vágyakkal, mert abban a pillanatban, hogy vágyódunk valamire vagy félünk valamitől a "szívünk" tudatosan vagy öntudattalanul a tudatosságunk útjában áll.
Az igazság felfedezéséhez nem dogmatikus formákra van szükség, hanem olyan szabadelvű "szívre" amely mindig el tud szakadni programozottságától és önös érdekeitől, amikor tudatosan kell gondolkodni.
De! ha egyszer ráérzünk az ízére, akkor megértjük, hogy az értelem és az ehhez vezető tudatosság gyönyörűsége, annak a kisgyermeknek a gyönyörűsége, aki csodálkozva elindult, hogy felfedezze a világot.
Életünk bármely szakaszában mi magunk is elküldhetjük magunkat e felfedezésre.
Mindig a nulla perc kegyelmében élünk! Bármikor újra és elkezdhetjük!
Az őszinte kételyben több hit van mint az összes imában. Így, ha kételyeink vannak akkor kétkedve, de akkor is részt véve ezen az emberhez méltó utazáson.
Valahányszor azt olvasom egy emelkedetten ünnepélyes könyvben (és sajnos sok ilyen könyv van), hogy a kétely komolytalan dolog, meg hogy a kételkedő, amikor azt mondja  - kétséges minden -  saját állítását teszi kérdésessé (ami egyébként igaz) kedvem volna felkiáltani: - Igen a kételkedő állandóan ellentmond magának! -  hát aztán?
Az a mondat, amely szerint "semmi sem bizonyos" minden mondatok legbizonyosabbika.
A szkeptikus beismeri sebezhetőségét, de nem mint gyengeséget, hanem mint erőt. Becsületes magával, becsületesebbet képzelni sem lehet. Ebben rejlik büszkesége, öröme…  - És hát az öröm? Ahogy Cioran (Füzetek 1957-1972) mondja:

Az öröm az önmagát folytonosan pusztító fény:

a nap, önnön kezdetének kezdetén.

Kern Antal


... ha azt mondom igaz, meg mégse

Az emberi értelem tevékenységében, az új ismeretek létrejöttének folyamata a legérdekesebb.

A régi ismeretek, ezerszer bebizonyosodott törvények hatása alatt álló kutató gondolkodását, a szakma szigorú szabályai kötik. Annyira az ismeretek által megszabott feltételek és a megengedett módszerek hatása alatt áll, hogy legtöbbször előre megjósolható kimenetelű kérdéseket tesz fel. A problémát De Bono (1967) " Az új gondolat "című munkájában egy tanulságos történettel illusztrálja. A történet az alábbi.

Egy kereskedő tartozott egy uzsorásnak. Az uzsorás öreg volt és visszataszító, de megkívánta a kereskedő fiatal leányát. Üzletet ajánlott. Elengedi a tartozást cserébe a lányért. Elborzadtak az érintett felek, mire az uzsorás az elöljáróság előtt végrehajtandó próbát ajánlott. Üres pénzeszsákba egy fekete és fehér kavicsot tesz, amiből a lány kivesz egyet. Ha a feketét húzná, akkor feleségül megy hozzá, és az adósságot elengedi, ha a fehéret, akkor ő és az apja szabadok, ha a próbát visszautasítja, akkor az apja az adósok börtönébe kerül és ő éhezhet. A kereskedő és a lánya belementek a próbába. Elindultak, és az uzsorás lehajolt a kavicsokért. A lány ijedten vette észre, hogy két fekete kavicsot rak a zsákba. Mit tegyen? (Segít-e a formális logika? Úgy tűnik, bármelyik lehetőség rossz. Megoldás mégis van.) Húz egy kavicsot a lány, de nem mutatja meg, mi van a kezében, sőt eldobja, amit húzott. Erre megnézik, mi maradt a zsákban és feltéve, hogy az uzsorás becsületes, a zsákban maradt fekete kavics azt jelenti, hogy a lány a fehér kavicsot húzta.

A tanulság a következő: ha a lány szigorúan a kikötésekhez ragaszkodott volna, akkor nem valószínű, hogy megtalálja a kiutat. Amikor felfedezte, hogy nincs ellentmondásban a feladattal az, ha a zsákban maradt követ nézik meg, akkor rájöhetett a megoldásra.

A lényeges tehát az, hogy felismerte: mi nem szükségszerű.

A szükségszerűségek kizárólagos felismerése a gondolkodást gátolja. A vélt szükségszerűségek ellenére lehetséges utak megtalálása vezet az újhoz. Mind a köznapi, mind a tudományos gondolkodás tele van formálisan nem megalapozott következtetésekkel. Az ilyen következtetések nem szükségszerűen helyesek, de nem feltétlenül hamisak.

Számos esetben érdemesebb előbb következtetni, mint a megalapozáshoz szükséges információt megszerezni.

Például egy olyan következtetés, mint "Ez az anyag folyékony és nagy a fajsúlya, tehát higany" nyilván megalapozatlan, de alkalmas kiegészítésekkel helyessé tehető. Feltételes elfogadása is megengedett, ha a jó kiegészítő előzmény vagy kiindulópont valószínűsége nagy.

Az ilyen következtetések a gondolat fejlődési formái: ha A igaz, B valószínűleg igaz. De lehet-e homokra várat építeni? Várat nem, de aki már építkezett tudja, hogy felvonulási épületet igen. Hiba azonban, ha a homokot sziklának és a felvonulási épületet várnak tekintjük.

Úgy tűnik, hogy a gondolkodás ilyen módszerei egy veszélyes méreghez hasonlítanak, merthogy a tudományos gondolkodás nem tűri a nem szükségszerűnek szükségszerűként való feltüntetését. és e mögött évezredek tapasztalata áll, de a méreg alkalmas feltételek mellett és megfelelő dózisban orvosság is lehet. Ezért avatatlan kézbe nem való! A benne rejlő értékeket, viszont ki kell, és ki lehet aknázni.

Lásd parapszichológia., azon belül is az extrapszichológia,. amint döngeti az előítéletek genezisének kapuját. A képzavart fokozandó: úgy vágyik bentről kifelé, mint kintről befelé.

A "spirituális" szó a latin ,,lélegezni'" szóból ered. A levegő, amit belélegzünk, határozottan anyagi, akármilyen "légies" is. Noha általában másként gondolják, valójában semmilyen kényszerítő ok nincs arra, hogy a spirituális jelző mögé valamiféle ,,nem anyagi" a tudomány illetékességén kívül eső dolgot kelljen gondolni.

Én nem is látok okot arra, hogy ezt a kifejezést kerüljem.

A tudomány nemcsak összefér a spirituálissal, hanem kifejezetten hiteles forrásának számít. Amikor rácsodálkozunk a fényévek milliárdjain belül elfoglalt helyünkre, az egymást váltó örökkévalóságnak tűnő korszakok közepette, amikor megérint az élet hallatlan bonyolultsága és szépsége, olyan felemelő érzés fog el, a büszkeségnek és alázatnak olyan keveréke, amit nehéz lenne másnak,mint spirituálisnak nevezni. Az a hit, hogy tudomány és spiritualitás kölcsönösen kizárja egymást, rossz szolgálatot tesz mindkettőnek.

Kern Antal


"Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse
1994. május


"Akkor azt mondta Isten: Legyen világosság."

Világosság - Fény - Világ.
A Végtelen Minden kiterjedt a fényben.

A Minden, a Végtelen Van.
A Minden bennetek Van.
Ti érzékelitek a megnyilvánulását. A Végtelen Mindenből megszámlálható vant ismertek csupán. A vanjaitoknak csak a képzeletetek szab határt. A képzeletetek teremti a vant. Az ismert világ folyamatosan tágul. Nincs legkisebb és legnagyobb. Minden lesz, amit képesek lesztek elképzelni, mint ahogy volt is, van is, amit el tudtatok és el tudtok képzelni. A semmi nincs! Amikor azt szeretnétek kifejezni, hogy szegények vagytok, azt mondjátok, hogy semmitek nincs. Semmi nincs. Azt mondjátok, nincstelenek vagyunk. Nincs nélküliek. Értitek már? A Minden Vagytok, nem lehettek nincsek. Nincs sincs.
Mennyi vant ismertek a Végtelenből? Mennyi a ti vanotok?

A Minden, a Van, Jó. A Jó, SZERETET.
Ha érzitek a vant, képesek vagytok szeretni. Adni is, kapni is.
Mennyi a ti szeretetetek? Miért csak annyi?
Mert a nincset gondoljátok?
Pedig a nincs csak az általatok ismert vanokhoz képesti képzetetek csupán.
Ha nem törekedtek a Való megismerésére, a nincs maga alá gyűr benneteket. Minél több felszínes ismeretetek lesz a kívülvilágról, annál több hiányérzetetek keletkezik belül. A hiányérzet gerjesztette akarással  született vanok csak újabb hiányérzeteket keltenek bennetek.
Igaz ez a házasságaitokra, és a felszínes vágyaitokra is.
Való, Igaz Van, csak SZERETETTŐL vezérelt akarattal teremthető.
Hiányérzet keltette akarással nem keletkeznek időtálló kapcsolatok, nagy művek, és semmi, amiben Jó Van, és SZER, ami ETET. Áshat a kar, amennyit akar, de SZERETET nélkül kimerül és utoléri a félelem.
A nincs a hiány, a rossz, a gonosz, a fél elem. A hiányérzet, ha nagyon nagy bennetek, gonosszá lesztek. Akár FÉL-ELEMMÉ! Ha kisebb, akkor csak megélitek a félelmet. Pedig a hiány a nincs érzete csupán, mégis képes tönkretenni a Mátokat.

A Minden bennetek Van! Bármire képesek vagytok. Lehettek jók, és rosszak is.
De ISTEN JÓ. SZERETET.
Ezért így szól a törvénye: (Máté 13:12)
(Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.)
Ha a SZER-ETET, szűnik a fél-elem. Megjelenik a Való, a Van. S ha már annyid Van, hogy meglátod a Mindent, akkor MENNY!

Változtassátok meg a gondolkodásotokat!
Értsétek meg, hogy a SZERETETET

ne akarj-átok,
ne próbálj-átok,
csak SZERESSETEK!
Ha nem sikerül
ne bánj-átok,
mert mindhárom átok
a vállatokra ül.

Fontos!
Olvassátok és értsétek meg Jézus szavait!

A barátomnak szeretettel:

Soós Pál


Úton...

A szél felkavarja a port, mert fújni akar,
És eltünteti a lábnyomokat.

- Szemelvény a busman népköltészetből -

Nincs olyan totális rendszer, amely ne rettegne gyűlölködve a kreatív képzelőerő szabad játékától, mert az halálos veszedelembe sodorhatja teljhatalmát.
Ettől függetlenül mondom, hogy nyugodtan lehetünk gátlástalanok és eklektikusak, amikor a rendelkezésünkre álló anyagból új vallási vagy másmilyen fogalmakat, gyakorlatokat és magyarázatokat fabrikálunk. Ez a fajta gondolkodás segít az erkölcs fényében tisztábban látni magunkat és életünket, segít, hogy ne vegyük túlságosan a szívünkre a dolgok mulandóságát, és megmutatja, hogy élhetünk bátrabban és intenzívebben. Szükségesek vagyunk. Senki sem vonható felelősségre azért, mert egyáltalán létezik, vagy mert olyan, amilyen, vagy mert olyan környezetben, ahogyan él. Természetének végzetszerűsége egybefügg múltjával és a jövőjének végzetszerűségével. Ha valaki úgy érzi, hogy a természetfölöttibe vetett hit elavult és intellektuálisan aligha tartható, akkor miért nem bontakozik ki belőle? Minden bizonnyal erre az a magyarázat, hogy azért kapaszkodunk régi hiteink maradványaiba, hogy elodázzuk a szembenézést az érzelmi válsággal, amelyet végleges elvesztésünk kiváltana. Egy orosz mondás szerint: a kutyáknak gazdája, a farkasoknak istene van. Miért jó a szellemi akolmeleg? Le kell ráznunk magunkról az elavult gondolkodásmódot, amely úgy épít fel vallást és más egyebeket, hogy közben minden életszférában különválik a mi és az ők, a szent meg a tisztátalan és kirekesztett másik. Őrültség lenne megőrizni azt a szótárat, amelynek szócikkei az eretnek, a hitehagyott, a pogány, a hitetlen, az Isten ellensége, a piszkos külföldi. Túlságosan összeszűkült már a világ ahhoz, hogy efféle szavakat használjunk.
Eckhart mester arról beszél, hogy az embernek Istenre tekintő szeme ugyanaz, mint amivel Isten tekint az emberre. Azaz saját magunkkal az egyetemesen keresztül létesítünk kapcsolatot. Ez értékes és érdekes tudatforma. Sok előnnyel jár, ha valaki mintegy Isten szemével - vagyis egyetemes és eszményi nézőpontot elfoglalva - tekint magára és a világra. Tudatossága felfokozódik, lelkiismeretessé lesz és erkölcsileg precízebben tudja megítélni magát és társait.
Soha nem vagyunk kaphatóbbak tisztább és vallásosabb hálaadásra, mint amikor valami hétköznapi szituációban felkiáltunk: Hála Istennek!
Ez a szívből jövő tárgytalan, kozmikus hála kifejeződése.
A meditáció és az elmélyült ima végcélja nem csak a buddhizmusban, hanem más vallásokban is olyan állapot, amelyben minden képszerűség, különbség és forma elenyészik és maga a személyiség is kiömlik az üres üdvösségbe. Bár jómagam csak a relaxáció lépcsőfokán állok, mégis meg-megérzem azt a végtelen kiterjedésű, jelként felfogott energiafolyamot, ami néha szakadatlanul rám ömlik, hogy aztán rögtön tovább áramoljék. Ennyi van, csakugyan nincs más - és nyomban szédülés környékezi az embert, mert nem is tudjuk, hogy elröppenő életünk végtelenül fontossá vagy végtelenül lényegtelenné vált-e.
Csak úgy jöhetünk tisztába önmagunkkal, ha folyton faképnél hagyjuk magunkat. Az emberi személyiség egymással viaskodó erők színtere: a jelek csodálatos természete éppen az, hogy még egymástól eltérő erőket is képesek nyakon csípni és összeszőni.
Semmiféle metafizikai okunk vagy ürügyünk nincs önmagunk visszafogására. Úgy kell kiömleni magunkból, ahogy a Nap teszi, teljes mértékben azonosulva, minden dolog szakadatlan áramlásával. Csöndben várjuk, hogy a gondolat zakatolása lelassuljon és mi ellazuljunk. A világ kioldódik gubancaiból. Belépünk az üdvözülés állapotába. Ez volna Isten? Vagy ez az abszolút semmi? Ez volna a halál? Semmi sem számít. Jó utat.

Kern Antal


1.Semmim nincs ami neked ne volna. Semmid nincs ami nekem ne volna. Minden más viszonyítás csupán. Csak gondolat.
Az IGAZ EGY.

2.Neked én a szó vagyok, egy kép, és némi érzetek.
Én ...................................... vagyok.
Az vagyok akit gondolok.
Nem az aki akarok.
És az sem akit te gondolsz rólam.
Esetleg majdnem az.
És ebben egyek vagyunk, hiszen te sem az vagy akit gondolok, esetleg majdnem az.

3.Ne akarj átok, ne is próbálj átok megérteni amit most elmondok nektek, csak értsétek meg!
Ha nem sikerül, ne bánj átok, mert mindhárom átok a vállatokra ül!

4.Ha volna ördög ő volna a semmi.
Mivel van minden, ezért értelmetlen.
Mint ahogy nincsen sincsen. Viszonyítás csupán.
A minden így jelenhet meg a -ban,
A nincs-ben, a hozzá képesti hiányban.
A két nagy véglet. A van és a hozzá képest.
A közöttük lévő távolság miatt hevül fel a gondolat, és cselekszik az akarat.
Közöttük nagy energia feszül, s ha nincs veled a szeretet, megtöri a szívedet.
Az elméd elszenderül, a tested lassan az anyagba merül.

5.Mester, itt állok előtted, kérlek, mondd meg nekem, ki vagyok én?
Nem az vagy amit gondolok rólad, esetleg majdnem az.
A válaszom az első: Végtelen, egy velem. Itt a -ban kettős.
Kettő: Férfi és nő, mert a -ban így lehet egy a kettő.
A mában a kettő lesz az egy.
De a -ban mégsem lehettek eggyé sosem, mert közétek áll a gondolat.
Mert az egyben nincs gerjedés, megáll az anyag.
A -ban nincs értelme az egésznek.
És a -ban vannak még hárman: Közel jöhetsz, közel lehetsz, előttem jársz.

TE   VAGY   A   LEHET   ŐS   ÉG!

LAO-CE

A külső tudás
az út virága,
a belső tudatlanság kezdete.
Ezért az igaz ember
a valódit akarja és nem a látszót,
a gyümölcsöt akarja és nem a virágot,
A közelit akarja és nem a távolit.

ISTENÉ A GONDOLAT

AZ EGY kettévált a gondolatban.
A kettő között feszül a MA.
A kettő között gerjed az energia,
amiben születik az anyag.
Az anyag szüli a teret, a kiterjedést.
A kettő együtt a viszonyítás.
A fény adja a látszatot.
ÉGI EGY - ő a mában mégis oszthatod.
A különbség mozgatja a gondolatot,
ketten teremtik az anyagot.
Így nő a tér végtelenül.
És mind egyek ők a gondolatban.
AZ IGAZ EGY!

A barátomnak szeretettel:

Soós Pál

Céljaink és feladataink
Tantárgyak
Beiratkozás, felvétel
Elérhető képesítések
Tanáraink
Szakdolgozatok
Totus Tuus, Egészen a tiéd
Tanulmányok
ParaBox